Névadónkról

Vántus István zeneszerző (1935–1992)

Vántus István

Vántus István 1935. október 27-én született egy kis szabolcsi faluban, Vaján, ahol rendszeres zenei képzésben nem részesülhetett. Meghatározó élmény volt számára a templomi zene, és az amatőr fúvószenekar hangzása.  Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Gimnáziumban végezte, ahol végre zenei szempontból is jó kezekbe került. A Zeneakadémiára első próbálkozásra felvették, Szabó Ferenc osztályába.

A diploma megszerzése után Vántus beadta jelentkezését egy tanári álláshelyre a szegedi zeneművészeti szakiskolába, és 1960-ban letelepedett Szegeden. Haláláig, 1992-ig iskolánk elődintézményeiben tanított, emellett 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán is. Izgalmas gondolkodásmódjával generációknak nyújtott élményt 32 éves tanári munkája alatt.

Zeneszerzőként egyéni utakon járt. A magyar népzene pentatóniájából indult ki saját zenei világának felépítésénél, összekapcsolva azt modern konstrukciós megoldásokkal, és a schönbergi–weberni dallamkezelési módszerekkel. Az 1964-ben megalkotott, „pentatonrács” elnevezésű hangrendszere képezi az alapját a legtöbb nagy művének, így például A három vándor és Az aranykoporsó című operáknak, az Ecloga és a Visszaverődések című kamarazenekari műveknek, a Fragmenta Bathoriana kisoratóriumnak. 1985-ben készült el hangrendszerének továbbfejlesztett változata az „elgörbült zenei tér” elmélete alapján. E rendszerben kevesebb mű született, de ezek annál izgalmasabbak. Köztük van Vántus két hommage-a kedvenc zeneszerzői, Bach és Mozart emlékére, Harangszó című gyászzenéje, a Gemma című vonóskari darabja.

Zeneszerzői és tanári ténykedése mellett a zenei életben betöltött szerepe is nagyon fontos volt. Évekig rendszeresen írt koncertkritikákat, 1971-ben pedig létrehozta és éves rendszerességgel megszervezte a Mai magyar zene hete elnevezésű programot, Budapesten kívül elsőként nyitva a kortárs zenének ilyen fórumot.

Vántus István sokat tett az ízlés műveléséért Szegeden, zeneszerzőként, tanárként, zenekritikusként és koncertszervezőként. Az általa alapított modernzenei fesztivál töretlen folytonossággal jelentkezik Vántus halála óta is, hála a Vántus István Társaság ügyszeretetének. Zenekritikái újra megjelentek nyomtatásban, zeneművei pedig kiállták az idő próbáját, ma is érdemesek a hallgatásra. Tanári hagyatékának ápolását iskolánk tűzte ki célul: szakmailag csak a legjobbal megelégedő, az érdeklődést felcsigázó oktatási stílusának továbbörökítésével.